A Lomechusa nemzetségbe tartozó apró bogarak egész életüket hangyák között töltik. A legfeljebb hét milliméteres, vörösesfekete testű, szőrökkel borított rovarok úgynevezett mirmekofil holyvák: a hangyabolyban élnek és táplálkoznak, miközben a kolónia erőforrásait használják fel. Élősködésük már lárvakorban elkezdődik.

A Lomechusákat a megfigyelések szerint nem találták meg a kolóniákon kívül. Megjelenésük és viselkedésük bizonyos vonásokban a hangyákéhoz igazodik, de nem egyszerűen ártalmatlan társbérlők. Saját utódaikat a hangyákkal neveltetik fel, miközben maguk is elfogyasztják a gazdakolónia petéit és lárváit.

## Petéivel kezdődik a fertőzés

A kifejlett bogár célja, hogy eljusson a hangyaboly petéihez, és közéjük rakja a sajátjait. A Lomechusa petéi nagyon hasonlítanak a hangyapetékre, ezért a dolgozók gondozzák és védelmezik őket. Egy nőstény csaknem kétszáz petét is lerakhat.

A betolakodónak azonban előbb át kell jutnia az őrökön. Ebben a potrohán található mirigyek váladéka, az exszudátum segíti. Az illatos folyadék vonzza a hangyákat, amelyek nyalogatják azt; a forrásszöveg ezt erős, eufóriát és gyors hozzászokást kiváltó kábítószerhez hasonlítja. A bogár így eléri, hogy az őrök ne támadják meg, sőt később etessék is.

A hangyák társaikat is táplálják, ha azok nem képesek maguk élelmet szerezni. Egy csápérintésre a dolgozó a begyéből visszaöklendez valamennyi táplálékot. A Lomechusa utánozza ezt a jelzést, így akkor jut ennivalóhoz, amikor csak akar. Közben hangyapetéket és -lárvákat is fogyaszt, anélkül, hogy a dolgozók megállítanák.

## A lárvák is váladékkal védekeznek

A bogár lárvái szintén hangyapetékkel és -lárvákkal táplálkoznak. Ők is exszudátumot választanak ki, így a hangyák nem bántják őket, hanem felkeresik és megetetik őket, miközben a váladékhoz próbálnak hozzájutni.

A parazita utódainak jelentős része ugyanakkor nem éri meg a kifejlett kort. A hangyák a hőmérséklet és a páratartalom függvényében rendszeresen más kamrákba viszik bábjaikat. A Lomechusa gyenge gubója könnyen szétesik az állkapcsuk között, ezért sok bogárlárva elpusztul. A hangyák tehát éppen gondoskodó viselkedésükkel mérséklik a fertőzést, bár néhány bábból így is kifejlett bogár kel ki.

A bogár számára a hangyák vonzalma sem veszélytelen. Előfordul, hogy annyian tolonganak körülötte a váladékért, hogy a tülekedésben megölik. A dolgozók olykor még a napra is kiviszik a Lomechusákat melegedni.

## Működésképtelenné válhat a kolónia

Ahogy egyre több bogár kel ki, a kolónia több pontján is megjelenik a váladék forrása. Az érintett hangyák fokozatosan elhanyagolják feladataikat, miközben a bogarak és lárváik fogyasztják a rendelkezésre álló táplálékot és a hangyák utódait.

A hiányos táplálás miatt rendellenesen fejlődött, úgynevezett pszeudoergát hangyák jelenhetnek meg. Testfelépítésük a nőstényeké és a dolgozóké közötti átmenetet mutat, de egyik szerepkört sem látják el. Ezek az egyedek nem feltétlenül állnak a Lomechusa váladékának hatása alatt: fejlődésük károsodott, ezért képtelenek megfelelően dolgozni.

A pszeudoergátok elhagyhatják útközben a begyűjtött táplálékot, elmulaszthatják a járőrözést és a bolyon belüli munkát, sőt az ellenségre sem mindig reagálnak. Ehelyett céltalanul járkálnak, vagy a munkaképes egyedektől kérnek enni. A hangyák máskülönben elpusztíthatják a tartósan nem dolgozó, hibásnak ítélt társaikat, a beteg vagy sérült egyedeket azonban gondozzák. Emiatt a pszeudoergátokat is megtűrik, noha azok egyre nagyobb terhet rónak a közösségre.

Ha a kolónia kapcsolatban áll egy szomszédos bollyal, a hangyák akár oda is átszállíthatják a Lomechusákat a megszokott ellátási útvonalakon. A bogarakat ilyenkor értékes haszonállatnak érzékelhetik, az általuk gondozott levéltetvekhez hasonlóan.

## A szellőzés leállása végzetes lehet

A fordulópont akkor következik be, amikor a munkaképtelen, eltartott és károsodott egyedek száma meghaladja a dolgozókét. Éhínség és általános hanyatlás kezdődik, a mindennapi feladatok pedig sorra elmaradnak.

Egy egészséges hangyabolyban a dolgozók folyamatosan felfelé viszik az alsó szintekről a hulladékot, gallyakat és leveleket, majd kijuttatják őket a felszínre. Ez a mozgás a boly szellőzéséhez is hozzájárul. A fertőzött kolóniában azonban már senki sem végzi el a munkát: lent felhalmozódik és rothadásnak indul a szerves anyag, a szellőzés megszűnik, a boly befülled. Először a lárvák fulladnak meg, végül az egész kolónia elpusztulhat.

Amikor élőhelye rothadó, működésképtelen rendszerré válik, a Lomechusa elhagyja. A felszínen hangyaösvényt keres, majd egy arra járó dolgozó potrohába kapaszkodva viteti magát tovább. Így új kolóniába kerülhet, miközben a korábbi, még nemrég virágzó boly néhány hét alatt benőtt földhalommá válik.

## Van esély a túlélésre

A kolónia akkor menekülhet meg, ha egészséges tagjai elhagyják a pusztuló bolyt, és egyetlen Lomechusát sem visznek magukkal. A forrásszöveg szerint a kutatók azt is megállapították, hogy a bogaraktól valamilyen módon megtisztított hangyaboly lakói ellenállóvá válhatnak a váladékkal szemben. Egy ilyen kolóniában a hangyák többé nem engednek a parazita csábításának.