Első pillantásra könnyű félreérteni a hordószemű hal arcát. A szemnek látszó apró képletek valójában szaglóreceptorok, míg a valódi szemek azok a nagy, zöld félgömbök, amelyeket akár az agy részeinek is gondolhatnánk.
A hal szeme többnyire felfelé irányul: átlátszó fején keresztül így kutat zsákmány után. Eközben az előtte lévő területet a szaglásával pásztázza, vagyis kétféle érzékeléssel bővíti ki a keresés tartományát. Ha szaglás útján talál táplálékot, különleges izmok mozdítják el a szemét, így előre tud nézni, és elkaphatja a zsákmányt.
Nem csak különös fejszerkezete vet fel kérdéseket. A tudósoknak a hal tekintélyes méretű, vakon végződő nyúlványokban gazdag bélrendszerét is meg kell még érteniük.
Az állat viszonylag kicsi, legfeljebb 15 centiméter hosszú. Ötszáz és nyolcszáz méter közötti mélységben él, táplálékát plankton és apró élőlények alkotják.
Bár a fajt már a 20. század első felében leírták, átlátszó fejének rendkívüli sajátosságára csak a 21. században derült fény. Ennek oka, hogy a kocsonyás, áttetsző fejrész megsérült, amikor a hálóval kifogott példányokat gyorsan felhozták a mélyből.
