A Dél-Amerika partjainál partra szálló spanyol konkvisztádorok még nem tudták, milyen veszélyt rejt a mancinellafa. Termése megtévesztően hasonlít a zöld almára: kellemes az illata, húsa pedig lédús. Aki azonban tudatlanságból beleharapott, annak súlyos belső égési sérüléseket okozhatott.

A különös gyümölcsről 1553-ban írt először Pedro Cieza de León spanyol történetíró és utazó. Beszámolója szerint a táborépítő spanyolok megpróbálták kivágni a fákat, de néhány katona elvesztette a látását, miután a növény nedve a szemébe került. Az elégetése sem jelentett biztonságos megoldást: maró füstje a szemet és a légutakat is károsította.

A termést megkóstolók eleinte kellemes, édes ízről számoltak be. Ezt azonban hamarosan égő érzés, éles hasi fájdalom, valamint vérzéssel járó, erős köhögés követte. A spanyolok ezért „a halál almájának” nevezték el.

A fa termése forbol nevű veszélyes toxint tartalmaz. Ez az anyag jól oldódik vízben, így esőben a levelekről lecsorgó növényi nedv észrevétlenül a fa alatt álló ember bőrére kerülhet. Fokozatosan, savhoz hasonlóan marja a bőrt, és súlyos égési sérüléseket hagyhat maga után. Ezért eső idején sem szabad a mancinellafa alatt menedéket keresni.

A mancinellafa akár 15 méter magasra is megnőhet, és rendszerint vízpartokon vagy a tenger közelében fordul elő. A növény terjedését a tengeri áramlatok által elsodort termések segítik. A Karib-tenger szigetein, valamint Észak- és Dél-Amerikában, Mexikótól Venezueláig találkozhatunk vele. Az Egyesült Államokban Florida partvidékén, Miami és Saint Petersburg közelében is előfordul.

A veszélyes gyümölcs azonban nem minden élőlényre mérgező. A fekete tüskésfarkú leguán a mancinellafa lombkoronájában él, és a termésével is táplálkozik.

Mérgező volta ellenére az ember többféleképpen is hasznosítja a növényt. Gyümölcséből vízhajtót készítenek, nedvéből pedig bizonyos pszichés zavarok kezelésére szolgáló szert állítanak elő. Kiszárított fájából elegáns bútorokat gyártanak. Ezek különösen a tehetős gyűjtők körében keresettek nemes, bordóvörös árnyalatuk miatt.

A Karib-tenger partjain nyaralóknak ezért érdemes különösen óvatosnak lenniük: a tetszetős zöld termést nem szabad megkóstolni, esőben pedig veszélyes a fa alatt meghúzódni.