A trópusi Amerikában őshonos dinamitfa nemcsak mérgező nedvével jelent veszélyt: érett termése nagy robajjal szétreped, magjai pedig rendkívüli sebességgel repülnek szét.

A dinamitfa tudományos neve Hura crepitans. Dél- és Közép-Amerika trópusi erdeiből származik, az egzotikus növények kedvelőinek közvetítésével azonban Afrikába, Indiába és Délkelet-Ázsiába is eljutott, ahol inváziós fajnak számít.

Törzsének kérgét szinte teljesen tüskék borítják, amelyek távol tartják a termésre pályázó állatokat. Innen ered egyik angol elnevezése is: „no monkey climb tree”, vagyis olyan fa, amelyre a majmok sem másznak fel.

A kutyatejfélék családjába tartozó növény tejnedve rendkívül mérgező. Bőrre kerülve súlyos égési sérülést és erős viszketést okozhat, már kis mennyiség lenyelése is hányást és görcsöket válthat ki. Ha szembe jut, átmeneti vakságot idézhet elő.

A nedv mérgét az őslakos indiánok vadászathoz használt nyilaik mérgezésére, valamint halak elkábítására vagy elpusztítására alkalmazzák. Az Egyesült Államokban könnygáz előállítására is felhasználják. A forrás nem ad biztos választ arra, hogyan fogyasztható veszély nélkül a mérgezett nyíllal elejtett vad, ezért erre vonatkozóan nem lehet megalapozott következtetést levonni.

A növény hím- és nőivarú virágai különböznek egymástól. A nőivarú virág magányosan áll, és később egy apró tökre emlékeztető terméssé fejlődik. A fa angol neve – „sandbox tree”, azaz homoktartó fa – egy régi használati módra utal: az itatóspapír elterjedése előtt a termésben finom homokot tartottak, amellyel felitatták a tintát.

A dinamitfa elnevezést azonban a termés látványos és veszélyes felnyílása ihlette. Amikor a körülbelül harminc méteres magasságból lehulló érett termés földet ér, pisztolylövéshez hasonló, fülsiketítő reccsenéssel robban szét. A rekeszekben elhelyezkedő magok minden irányba szétszóródnak, így segítve a növény terjedését.

A kilövellő magok sebessége elérheti a másodpercenkénti 70 métert, vagyis nagyjából a 250 kilométer/órát. A közelben tartózkodó embert vagy állatot is halálosan megsebesíthetik. Ha a talajról megfelelő röppályán pattannak tovább, akár mintegy fél kilométert is megtehetnek. Mivel ezek a fák gyakran csoportosan nőnek, a termésérés idején tanácsos távol maradni tőlük.