A kék tejelőgomba (Lactarius indigo) feltűnő színe miatt azok figyelmét is könnyen magára vonja az erdőben, akik egyébként nem foglalkoznak gombákkal. A galambgombafélék családjába tartozó faj nemcsak a kalapjáról, hanem kék tejnedvéről is felismerhető. Ha valaki kézbe veszi, a gomba megfoghatja a bőrét.
A faj többféle fával, köztük tölgyekkel és egyes fenyőkkel él kölcsönösen előnyös, vagyis mutualista kapcsolatban. A gombafonalak összekapcsolódnak a gazdanövény gyökereivel, ezen keresztül pedig tápanyagcsere zajlik közöttük.
A kék tejelőgomba elsősorban Észak-Amerikában terjedt el, de Ázsiában is megtalálták, újabban pedig Európában is felfedezték. Elképzelhető tehát, hogy Oroszországba is eljut, vagy már jelen is van ott: Szibéria lakatlan tajgáinak több millió négyzetkilométerét aligha vizsgálták át minden részletre kiterjedően.
A gombát ehetőnek tartják, az ízéről azonban megoszlanak a vélemények. Egyes források kitűnőnek, mások legfeljebb közepes minőségűnek írják le.
Jellegzetes kék tejnedvének színét a 7-izopropenil-4-metilazulén-1-il-metil-sztearát nevű vegyület adja. Ez az azulén szerves származéka; az azulént baktériumölő tulajdonságai miatt széles körben használják a kozmetikai iparban. A kirándulók számára azonban a vegyület legszembetűnőbb hatása az, hogy a gomba érintéskor kékre festheti a kezet.
