Az orrszarvúmadár-félék (Bucerotidae) a madárvilág legfeltűnőbb képviselői közé tartoznak. Afrikában, Indiában, Indokínában, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Új-Guineában élnek. Népes családjuk tizenöt nemzetség összesen hatvankét faját foglalja magában.
Legszembetűnőbb jellegzetességük a nagy, tukánokéra emlékeztető csőr. A hasonlóság azonban nem jelent közeli rokonságot: míg a tukánok az Újvilágban élnek, az orrszarvúmadarak kizárólag az Óvilágban fordulnak elő.
A család fajai külső hasonlóságuk ellenére eltérő életmódot folytatnak, és a különbségek olykor igen jelentősek. Az erdőlakó fajok többsége kizárólag gyümölcsökkel táplálkozik, a szavannán élők között viszont gyakoribb a húsevő életmód.
Igazán különlegessé sok fajukat a költési viselkedésük teszi. A hím először megfelelő faodút keres, majd megmutatja azt a tojónak. A párzás után agyaggal befalazza odabent a tojót, és csupán egy keskeny rést hagy szabadon.
Ez a meglepő stratégia védelmet nyújt a nagyobb ragadozókkal szemben. Az odú sötétje emellett egy olyan hormon termelődését serkenti, amely elindítja a vedlést. A kotlás idején a tojó teljesen elveszíti tollazatát, így repülni sem tud.
Miközben kikelnek a fiókák, és anyjuk új tollazatot növeszt, valamennyien a lezárt odúban maradnak. A hím a meghagyott keskeny nyíláson keresztül eteti őket.
Amikor a fiókák már túl nagyra nőnek, a tojó áttöri a falat, és kijut az odúból, hogy társának segítsen az etetésben. Ezután ismét lezárja a nyílást. Egyes fajoknál ezt már maguk a fiókák végzik el: erre születésüktől fogva képesek.
