Első pillantásra szinte derűs jelenetnek tűnik a régi fénykép. Egy fiatal ázsiai nő titokzatosan mosolyog a kamerába, mögötte pedig a Japán Császári Hadsereg négy katonája nevet. Az egyikük, szemüvegben, láthatóan jókedvű. A kép valódi háttere azonban tragikus: a nő halálra ítélt kínai partizán, a mögötte ülő katonák pedig a kivégzői.
A fiatal nőt Cseng Pen-huának hívták. 1914-ben született a kelet-kínai Anhuj tartomány Kaohsziang nevű falujában. Miután Japán megszállta szülőföldjét, csatlakozott a népi ellenálláshoz. Agitátorként dolgozott, és összekötőként tartotta a kapcsolatot a kínai ellenállók különböző csoportjai között. Egyes források szerint partizánosztagot is vezetett.
Cseng 24 éves volt, amikor társaival rajtaütésbe került. Japán fogságban megkínozták és csoportosan megerőszakolták, majd végig kellett néznie társai kivégzését.
A kivégzése előtt a kezét is eloldozták. Cseng kinyújtotta elgémberedett karját, ujjaival végigsimított zilált haján, és arcát a nap felé fordította. Ezután keresztbe fonta karját a mellkasán, megvetően elmosolyodott, és szembenézett a halállal.
Ebben a pillanatban készítette el a felvételt egy japán haditudósító. A nő méltóságteljes tartásán és nyugodt arcán nem látszik félelem, megbánás vagy könyörgés.
Néhány perccel később a katonák kézbe vették puskáikat, de nem lőtték agyon: szuronnyal ölték meg.
Cseng Pen-hua emlékét nagy tisztelet övezi Kínában. Szülőföldjén olyan emlékművet állítottak neki, amely a híressé vált fénykép testtartását idézi. A partizán portréja a megszállókkal szembeni népi ellenállás egyik jelképévé vált.
