Indonézia esőerdeiben él a raffléziák mintegy harminc fajt számláló nemzetsége. Valamennyi faj tekintélyes méretű virágot hoz, de közülük is kiemelkedik az Arnold-rafflézia: virágának átmérője meghaladhatja az egy métert, tömege pedig elérheti a tíz kilogrammot.

A virág akár szépnek is tűnhetne, ha nem tudnánk, mit utánoz. Színe, megjelenése és a bomló húsra emlékeztető szaga egyaránt azt a célt szolgálja, hogy odavonzza a helyi legyeket, amelyek beporozzák a növényt.

A virág belsejébe könnyű bejutni, kijutni azonban már jóval nehezebb. Mire a légy megtalálja a kifelé vezető utat, testét pollen borítja, így készen áll arra, hogy egy másik virágot is beporozzon.

A rafflézia különleges életmódot folytat: hiperparazita, vagyis olyan élősködő, amely maga is parazitákon élősködik. Magvai parazita liánok gyökerére vagy szárára kerülnek, majd belenőnek azok szöveteibe. Az élősködő és gazdája végül szinte teljesen egybeolvad.

A raffléziának átlagosan másfél évre van szüksége ahhoz, hogy elegendő tápanyagot halmozzon fel, és a gazdanövény szöveteiből előtörjön a bimbója. Ezután még több hónap telik el, mire a virág kinyílik.

A látvány azonban csak néhány napig tart. A rafflézia hamar elhervad, és alaktalan, immár valóban rothadó növényi tömeggé válik. Később egy kicsi, bogyóra emlékeztető termés fejlődik ki, benne rengeteg maggal. Ezeket a szél és az állatok juttatják el az erdő más részeire, ahol új gazdanövényekre találhatnak.

Élősködő életmódja során a rafflézia elveszítette törzsét és leveleit. Csupán a gazda szöveteihez kapcsolódó gyökerei és a virága maradtak meg. Egyes fajai már egyáltalán nem képesek fotoszintetizálni, ezért minden szükséges anyagot a gazdaszervezetből vesznek fel.

Egy vizsgált raffléziafajnál ráadásul azt találták, hogy a növény elveszítette a kloroplasztiszok létrehozásáért felelős gént is. Ezeknél a fajoknál tehát hiányzik a növények egyik meghatározó sajátossága: a fotoszintézis, vagyis az a képesség, hogy szervetlen anyagokból szerves anyagokat állítsanak elő.

Mindez különös evolúciós iránynak tűnhet: a rafflézia továbbra is a növények közé tartozik, miközben életmódja miatt elvesztette több alapvető növényi tulajdonságát. Hogy ez az evolúciós út évmilliók alatt hová vezethet, arra egyelőre nincs válasz.