A brazil világítócápa nemcsak mély, kör alakú sebeket ejt áldozatain, hanem a sötétben zöldes fényt is kibocsát.

Ez a világítócápák neméhez tartozó faj világszerte előfordul a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceán trópusi, illetve meleg mérsékelt övi vizeiben, de különösen gyakori Kuba és Brazília közelében. Nappal akár 3000 méteres mélységben tartózkodik, éjszaka pedig közelebb úszik a felszínhez. Reggel ismét visszatér a mélybe.

A brazil világítócápa mindössze félméteresre nő meg. Teste megnyúlt, orra rövid, szeme nagy. Állkapcsa a kis termet ellenére rendkívül erős, felső és alsó fogai pedig feltűnően különböznek: felül keskeny és apró, alul nagy és széles fogak sorakoznak.

Vadászat közben a cápa egy nála jóval nagyobb állat testéhez tapad, kiharap belőle egy darab húst, majd elúszik. Bálnák, delfinek, fókák, sőt nagy fehér cápák is áldozatául eshetnek. Emellett kisebb tintahalakat, rákféléket, puhatestűeket és halakat is fogyaszt.

Többnyire magányosan él, nagyobb állatokra azonban csoportosan is rátámadhat. Harapásai akár hét centiméter átmérőjű, mély hegeket hagynak. Arra is volt példa, hogy a megtámadott állatok a partra vetették magukat, miközben megpróbáltak elmenekülni az apró ragadozók elől.

A faj másik különlegessége a zöld lumineszcens fény. A fejtől a farokig apró fotofórák húzódnak a test alsó részén, ezért a világítás sötétben jól látható. A feltételezések szerint ez a fény táplálék reményében közelebb csalogatja a tengeri élőlényeket, amelyekre aztán a cápa rátámad.

Szaporodásáról nagyon keveset tudunk. Feltehetően elevenszülő, pontosabban a peték az anya testében kelnek ki. A nőstényeknek két működő méhük van, amelyekben hat-kilenc embriót hordoznak.

A brazil világítócápa halászati szempontból nem jelentős, időnként azonban megrongálja a hálókat, a távközlési kábeleket és más víz alatti berendezéseket. Kihullott fogait más ragadozóktól eltérően nem köpi ki, hanem lenyeli. Úgy vélik, ezzel pótolja szervezete kalciumkészletét.

Bár néhány ember elleni támadásról is beszámoltak, a fajt alapvetően nem tekintik veszélyesnek az emberre. Harapásával ugyanakkor az emberi testből is képes kitépni egy darab húst.