Az ámbráscet első pillantásra leginkább egy hatalmas, szögletes fejű rönkre emlékeztet, valójában azonban intelligens állat, rendkívül összetett testfelépítéssel.

A Jeges-tenger kivételével a Föld valamennyi óceánjában megtalálható. A 200 méternél sekélyebb vizeket kerüli, táplálékát ugyanis jellemzően egy–három kilométeres mélységben szerzi. A világ legmélyebbre merülő emlőse.

Az ámbráscet 15–20 méter hosszúra nőhet, tömege elérheti a 70 tonnát. Egész életében növekszik, ezért az idős hímek akár 100 tonnát is nyomhatnak. Az ivari kétalakúság igen kifejezett: a hímek körülbelül másfélszer nagyobbak a nőstényeknél.

Ezeknek az óriásoknak rengeteg táplálékra van szükségük. Étrendjük alapját a teljes sötétségben, hatalmas nyomás alatt élő óriáskalmárok adják. Az ámbráscet több órán át is képes visszatartani a lélegzetét, a mélytengeri körülményekhez pedig különleges szervvel alkalmazkodott.

Ez a cetvelőszerv, amely egy nagy, inas tömböt alkot a fejében, és jellegzetesen szögletessé teszi azt. Az állat fejének elülső részében izmokból és zsírból álló képletek, valamint egy különleges folyadék található, amely az adott feladattól függően mozog a szervben. A csontvázon jól látszik, hogy mindez a koponyacsontok által alkotott alapon helyezkedik el.

A szerv számos feladatot lát el: szerepe van a nagy mélységben uralkodó nyomás ellensúlyozásában, a hőszabályozásban és a felhajtóerő változtatásában. A hímek párzási küzdelmeiben fegyverként is szolgálhat. Emellett segít pontos irányba terelni a hangjelzéseket, amelyekkel az állatok kommunikálnak, illetve elkábíthatják zsákmányukat. Az ámbráscetek hangja rendkívül erős: a kalmárokat olyan hanghatás érheti, amely után könnyebben elfoghatók.

A hímek és a nőstények nagy, egymástól elkülönülő csoportokban élnek. A szaporodási időszakban a hímek megküzdenek egymással azért, hogy nőstényekből álló háremet szerezhessenek. A vemhesség 18 hónapig tart, az újszülött borjú pedig körülbelül egy tonnát nyom. Anyja a következő egy évben tejjel táplálja, majd a fiatal hamarosan önálló életet kezd.

Az ámbráscetek az alvás rövidségének rekorderei is: naponta mindössze másfél óra pihenésre van szükségük.

Az elmúlt három évszázadban hatalmas méretekben vadászták és kegyetlenül pusztították őket. Zsírjukat és húsukat élelmezési célokra használták, cetvelőszervük anyagára a gyógyszeripar tartott igényt, fogaikból és csontjaikból luxustárgyak készültek, az ámbrát pedig a parfümipar hasznosította. A vadászatot ma már erősen korlátozzák, az állomány azonban továbbra is csekély: világszerte körülbelül 400 ezer ámbráscet él. Az állatok gyakran azért is elpusztulnak, mert megpróbálják átharapni a mélytengeri kábeleket.