1957-ben a 13 éves Roger Mason a barátaival kirándult Leicester környékén. A fiú a városban élt, és a Wiggeston fiúgimnázium tanulója volt.

Útjuk a közeli Charnwood Forestbe vezetett. A mindössze mintegy három kilométer széles erdőn fél óra alatt át lehetett kelni, ám a területet különlegessé tették a tisztásokon felszínre bukkanó, rendkívül ősi sziklák. Az egyik ilyen kőzeten Mason szokatlan mintázatot vett észre.

Egy felnőtt talán a természet játékának vélte volna, és továbbmegy. A Charnwood Forest kőzetei ugyanis körülbelül 600 millió évesek, akkoriban pedig a tudományos álláspont szerint ilyen korú rétegekben nem lehettek élőlények lenyomatai vagy kövületei.

Néhány évvel korábban egy másik leicesteri diák, Tina Negus is rábukkant ugyanarra a fosszíliára. Amikor azonban beszámolt róla földrajztanárának, az elutasította a felvetést, mondván, ilyen ősi kőzetekben nem maradhattak fenn lenyomatok. Mason szerencsére nem tudott erről.

A fiúnál volt füzet és ceruza, ezért papíron gondosan lemásolta a sziklán látott alakzatot. Hazatérve megmutatta rajzát a biológiatanárának, aki hitt neki. Együtt visszamentek a helyszínre, ahol a tanár meggyőződhetett arról, hogy nem tréfáról vagy hamisítványról van szó: valódi lenyomatot találtak egy mintegy 600 millió éves, prekambriumi kőzeten.

A felfedezés szenzációt keltett a biológusok körében. Az élőlényt a lelőhely után Charniának nevezték el, tudományos neve pedig a felfedező fiú előtt tiszteleg: Charnia masoni.

A lelet alapjaiban kérdőjelezte meg az addigi elképzeléseket. Korábban a kutatók úgy vélték, hogy a nagyobb testű élőlények csak a mintegy 540 millió éve kezdődő kambrium idején jelentek meg, előtte pedig kizárólag egysejtű szervezetek éltek a Földön. A Charnia egyértelmű bizonyítékot adott arra, hogy a fejlettebb, összetett, többsejtű élet már jóval a kambrium előtt létezett.

A kutatók mindmáig vitatkoznak arról, pontosan milyen élőlény volt a 600 millió éve élt Charnia. Nem tisztázott, hogy növénynek vagy állatnak tekinthető-e, hogyan és mivel táplálkozott, mely élőlényekkel állt rokonságban, illetve miért halt ki úgy, hogy nem maradtak utódai.

Roger Mason felfedezése mindenesetre fordulatot hozott a tudományban. Bebizonyította, hogy még az ilyen ősi kőzetekben is érdemes az élet nyomait kutatni, hiszen a nagyobb testű, többsejtű szervezetek már akkor jelen voltak a Földön.