India északkeleti részén, Meghálaja állam Shillong-fennsíkján a khászi és a dzsaintia nép különleges hidakat nevel. Ezek az ember és a természet együttműködésének látványos példái: bonyolult szerkezetüket az indiai gumifa (Ficus elastica) egymásba fonódó gyökerei alkotják. Ugyanez a növény szobanövényként is sok otthonban megtalálható.
Természetes környezetében az indiai gumifa hatalmasra nő, erős gyökereivel pedig sziklás lejtőkön is meg tud kapaszkodni, körbefonva a köveket. A helyiek felismerték, hogy gyorsan növő, szilárd gyökereiből hidakat alakíthatnak ki.
A fiatal léggyökereket többféle módon vezetik át a folyó túlpartjára. Az egyik eljárás során bambuszvályúkba fektetik őket, majd ezeket a víz fölött a másik partig vezetik. Máskor egy gyorsan korhadó pálmatörzset fektetnek keresztbe a folyón. A gyökerek végigkúsznak rajta, miközben bele is nőnek az aljzatként szolgáló fába.
Egy ilyen híd kialakítása átlagosan mintegy tizenöt évig tart. Ennyi idő kell ahhoz, hogy a gyökerek elérjék a túlpartot, és ott is szilárdan megkapaszkodjanak. Az elkészült átkelő akár több száz évig használható, amíg a fa életben marad. Gondozást azonban igényel: rendszeresen el kell távolítani a fölösleges gyökérhajtásokat és az elhalt részeket.
Nem tudni pontosan, mikor alakult ki ez a hagyomány. Az európaiak csak a 19. században találkoztak először ilyen építményekkel, miközben némelyik ma is álló híd már több mint kétszáz éves. Meghálajában jelenleg összesen 75, különböző méretű és felépítésű élő gyökérhíd található.
