A hegyi gilisztagőte (Boulengerula taitana) megtévesztésig hasonlít egy féregre, valójában azonban kétéltű. Kizárólag Kenya Taita-hegységének nedves erdeiben él, vagyis a világ egyetlen kis térségében fordul elő. A kihalás fenyegeti, és még természetes élőhelyén is nehéz rábukkanni.
A gilisztagőték a békák, varangyok, gőték és szalamandrák rokonai. Gerinces állatok: külső megjelenésük ellenére csontvázuk van, és petékkel szaporodnak. Evolúciós szempontból az emberhez is közelebb állnak, mint például a halak.
Többnyire az avarban, lehullott levelek között élnek. A férgekéhez hasonló életmódjuk miatt testük alakja is hasonlóvá vált. Ezt a jelenséget konvergens evolúciónak nevezik: egymástól távoli rokonságban álló élőlények hasonló körülmények között egymásra emlékeztető tulajdonságokat alakíthatnak ki.
A hegyi gilisztagőte ragadozó. Koponyájában éles fogakkal felszerelt állkapocs található, amellyel férgeket, meztelencsigákat, rovarlárvákat és más, a szájába férő apró állatokat zsákmányol.
A szaporodási időszak szeptemberre és októberre esik. A nőstények védett helyet választanak, lehetőleg más nőstények közelében, majd kettő–kilenc petét raknak. Az utódok közvetlen fejlődésűek: nincs ebihalállapotuk, már kikeléskor a szüleikhez hasonlítanak.
A fajra az úgynevezett alloparentális utódgondozás is jellemző. Ez azt jelenti, hogy az egyedek nemcsak saját utódaikat gondozhatják, hanem a közelben kikelt kicsiket is. Mivel a nőstények nagyjából egyszerre szaporodnak, közösen nevelhetik a kialakuló „óvodát”.
