Pompeji lakói a megszokott napi teendőiket végezték, amikor a közeli Vezúv kitört. A vulkán hamuból, tefrából és forró gázból álló oszlopa több kilométer magasra emelkedett. Sokan menedéket kerestek, ám egy új vizsgálat szerint némelyikük vesztét éppen az épületek összeomlása okozhatta.

A Pompeji Régészeti Park kutatói egy évvel korábban két férfi maradványait találták meg a Szemérmes szerelmesek házában, amely a nevét egy ottani freskóról kapta. A csontvázak súlyosan károsodtak, ezért a régészek már akkor feltételezték, hogy az épület falai földmozgások következtében omolhattak rájuk. Azt azonban nem lehetett tudni, hogy a rengés ölte-e meg a férfiakat, vagy csontjaik csak a haláluk után sérültek meg.

Az olasz Országos Geofizikai és Vulkanológiai Intézet (INGV), valamint a Pompeji Régészeti Park szakemberei ezért több tudományterületet összekapcsoló vizsgálatnak vetették alá a csontokat és a lelőhelyet. Eredményeiket a Frontiers in Earth Science folyóiratban közölték.

A Vezúv 79-es kitörését ifjabb Plinius beszámolójából ismerjük. Leírását a régészeti feltárások eredményeivel összevetve több kutatócsoport is rekonstruálta az eseményeket. Bár a részletekben vannak eltérések, abban egyetértenek, hogy a katasztrófa két nagy szakaszban zajlott le.

Először úgynevezett pliniusi kitörés történt: a Vezúv hatalmas hamu- és habkőoszlopot lövellt a magasba. A visszahulló anyag sűrű lapilliréteggel – apró kő- és hamuszemcsékkel – borította be a környéket, majd piroklaszt-árak indultak el. Ez a szakasz 18–20 órán át tartott.

Rövid nyugalom következett, amelyben a túlélők közül többen megpróbálták elhagyni Pompejit. Ezután kezdődött a harmadik fázis, a peléi típusú kitörés. Újabb, robbanás nélkül kialakuló piroklaszt-árak jöttek létre, közülük kettő a várost is elérte. Ifjabb Plinius szerint a kitörések közötti időszakban földmozgásokat lehetett érezni.

A térséget korábban, 62. február 5-én is földrengés rázta meg. Vulkánkitörés akkor nem történt, de ifjabb Seneca a Természettudományos kérdésekben arról írt, hogy Pompejiben és Herculaneumban több épület súlyosan megrongálódott.

A vulkáni és szeizmikus események egyszerre vagy gyors egymásutánban is bekövetkezhetnek, ezért az egyik következményei elfedhetik a másik által okozott károkat. A 79-es földrengés és a kitörés közötti összefüggést régóta ismerik a kutatók, azt viszont eddig nem látták tisztán, hogy a földmozgás csupán a tragédia kezdeti lökése volt-e, vagy közvetlenül is követelt áldozatokat.

A Szemérmes szerelmesek házában talált két férfi körülbelül ötvenéves lehetett, amikor meghalt. Sérüléseik alapján egyiküket egy hirtelen leomló fal temette maga alá, így ideje sem maradt reagálni. A másik egy fából készült tárggyal – talán ajtóval vagy asztallappal – próbálta védeni magát. Ennek maradványait a csontváza fölött találták meg.

Mindkét férfi csontjain olyan összenyomódásos sérüléseket azonosítottak, amelyek hasonlítanak a modern orvosi szakirodalomban földrengések áldozatainál leírt traumákhoz.

A csontvázakat sűrű lapilliréteg borította, ami Pompejiben megszokott leletkörülmény, hiszen a tefra órákon keresztül hullott a városra. A kutatók azonban azt is megállapították, hogy a padlót már a testek alatt is lapilli fedte. Ebből arra következtettek, hogy a férfiak a hamu és a kövek hullásának megkezdése után haltak meg, amikor a földmozgások miatt összeomlottak az épület falai.

A kitörés a mindennapi munkájuk közben érte Pompeji lakóit. A magasba törő hamu- és habkőoszlop láttán egyesek a házakban kerestek menedéket. Ez sokakat megóvhatott a városra hulló hamutól és kövektől, később azonban földmozgások kezdődtek, és az épületek falai leomlottak.

A kutatók szerint sokan húzódhattak meg ilyen ideiglenes menedékekben. Amikor a rengések miatt sorra omlottak össze a házak, néhányan az utcára menekülhettek, ahol végül hamu temette be őket.

Egyelőre nincs megbízható adat arról, hányan haltak meg közvetlenül a vulkánkitörés következtében, és hány áldozatot követeltek a földrengések okozta rombolások. A kutatók folytatni kívánják a vizsgálatokat, és az újabb ásatásokon azt is figyelembe veszik majd, mennyire egyezik a város pusztulásának és az emberek halálának képe a földrengések ismert következményeivel.