Az ókori római mérnökök Európától Észak-Afrikán át a Közel-Keletig hatalmas úthálózatot építettek ki. Számos fennmaradt szakasz ma is feltűnően egyenes. Ehhez három speciális földmérő eszközzel osztották szabályos szakaszokra a terepet, és jelölték ki az út nyomvonalát.

A római földmérők legfontosabb műszere a groma volt: egy függőleges rúd, amelynek tetején kereszt alakú szerkezet helyezkedett el, a karok végéről pedig nehezékes függőónok lógtak. A szerkezet segítségével pontos derékszögeket és hosszú, egyenes vonalakat lehetett kitűzni az enyhén lejtő vagy sík területeken.

A munka elve egyszerű volt. A földmérő a groma függőónjai mentén célzott, majd addig irányította a távolabb dolgozókat a jelzőkarók áthelyezésében, amíg azok egyetlen egyenes vonalba nem kerültek.

Más feladatokhoz chorobatest és dioptrát használtak. A chorobates egy lábakon álló, hat méter hosszú, függőónokkal felszerelt faléc volt. A modern szintezőműszerek elődjeként ezzel határozták meg a terep lejtését. A dioptra alapja egy korong volt, amelyhez irányzék tartozott; ez pontosabb célzást tett lehetővé távoli pontokra.

E műszerek együttes használatával olyan híres útvonalakat is ki tudtak jelölni, mint az 500 kilométernél hosszabb itáliai Via Appia vagy az angliai, 92 kilométeres Stane Street. Az ókori építési módszereket a Live Science tudományos-ismeretterjesztő oldal ismertette részletesen.

A történészek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a Római Birodalomban nem létezett egységes útépítési szabvány, és az utak csak ott haladtak egyenesen, ahol ezt a domborzat megengedte. Nehéz terepen a mérnökök módosították a nyomvonalat, hogy elkerüljék a meredek lejtőket, megfelelő gázlót találjanak, vagy bekössék a már meglévő településeket.

A hegyes, tagolt vidékeken ezért az utak gyakran kanyarogtak. Elsősorban kerekes járművek számára készültek, amelyek nem tudtak megbirkózni a hirtelen, meredek emelkedőkkel.

Az építkezéseken különböző helyzetű emberek dolgoztak: római katonák, rabszolgák, hadifoglyok, valamint munkakötelezettséget teljesítő helyiek. Az összetett létesítményekhez, például a hidakhoz fizetett mestereket is alkalmaztak.

Egy közelmúltbeli térképészeti projekt mintegy 300 ezer kilométernyi ókori út nyomvonalát rekonstruálta. A kutatók szerint azonban a római utak minden logisztikai eredményük ellenére sem mérhetők a mai autópályákhoz. Az ókori építőknek ugyanis nem kellett úgy kialakítaniuk és kisimítaniuk a kanyarokat, hogy azok megfeleljenek a nagy sebességű gépjárműforgalomnak.