A Csendes-óceán fenekén felfedezett, középen labirintusra emlékeztető körök sokáig megmagyarázhatatlan képződménynek számítottak. A búvárok 1995-ben figyeltek fel rájuk, eredetükre azonban csak tizenöt évvel később derült fény.
2011-ben egy víz alatti fotós a körök fényképezése közben véletlenül magát az alkotót is észrevette. Kiderült, hogy nem emberi építményekről van szó: a szabályos mintákat a fehérfoltos gömbhal (Torquigener albomaculosus) hímjei készítik.
A halak több napon át dolgoznak az egy-két méter átmérőjű fészkeken, amelyeket kavicsokkal és kagylóhéjakkal díszítenek. A látványos szerkezet azonban nem pusztán dekoráció. Építés közben a hím megszűri és elrendezi a homokot, a finomabb szemcséket pedig a kör középpontjába gyűjti.
A nőstények a fészek alapján választanak párt. Az utódok sikeres kikelését a homok minősége és a helyszín adottságai is befolyásolják, köztük az, hogy van-e áramlás, és milyen erős. Ha a fészek jól sikerül, több nőstény is lerakhatja ikráit a kör közepén, így ugyanaz a hím több utód apja lehet.
