A gibbonok szinte egész életüket a magasban töltik, a talajra alig ereszkednek le. A lombok között születnek, nőnek fel, táplálkoznak, alszanak és alapítanak családot. De hogyan közlekednek, miért énekelnek, és valóban egy életre választanak párt? Íme hét érdekesség róluk.
### 1. Akár 55 km/órás sebességgel lendülnek ágról ágra
A gibbonok rendkívül hosszú, ügyes karjuknak és hajlékony ízületeiknek köszönhetően úgy haladnak a fák koronájában, hogy csak a kezüket használják. Ezt a mozgásformát brachiációnak nevezik.
A legfeljebb 12 kilogrammos állat ilyenkor nem ugrik és nem mászik, hanem szinte átúszik a lombok között: elengedi az egyik ágat, majd megragadja a következőt, miközben alig érinti a leveleket. Közben akár 55 km/órás sebességet is elérhet.
### 2. A földön már kevésbé boldogulnak
A különböző gibbonfajok testmagassága 40 és 90 centiméter között változik, mellső végtagjaik azonban nagyjából másfélszer hosszabbak a hátsóknál. Ami a fákon óriási előny, futás közben kifejezetten akadályozza őket.
Hogy a kezük ne súrolja a talajt és ne sérüljön meg, futáskor kénytelenek a levegőben tartani a karjukat. Emiatt mozgásuk esetlennek tűnhet, de legalább elkerülik a sérüléseket.
### 3. A nőstények táncolnak a közönségnek
A nőstény gibbonok szándékos, ritmikus mozdulatsorai leginkább a voguing és a robottánc keverékére emlékeztetnek. Az állatvilágban a tánc nem ritkaság, ám általában a hímek próbálják így felkelteni a nőstények figyelmét. A gibbonoknál ez éppen fordítva történik.
A jelenséget vizsgáló kutatók megfigyelték, hogy tánc közben a nőstények rendszeresen ellenőrzik, figyeli-e őket valaki – akár egy másik gibbon, akár egy ember. A viselkedés pontos céljáról nincs egységes szakmai álláspont. Mivel fogságban a nőstények rendszerint a párjuknak táncolnak, elképzelhető, hogy így kezdeményezik a párzást. Emberek jelenlétében pedig talán finomságot próbálnak kicsikarni.
### 4. Énekük kilométerekre elhallatszik
A hangtalan tánccal szemben a gibbonok éneke több kilométerre is eljut a dzsungelben. Mindkét nem szívesen énekel, leggyakrabban hajnalban.
A reggeli koncert főként a párok műsora: a hím és a nőstény duettben jelzi a szomszédoknak, hogy a terület foglalt. Minden párnak saját dala van. A fiatal, egyedülálló hímek ezzel szemben magányosan, a nap bármely szakában énekelnek, hogy leendő társukat magukhoz csalogassák. Dalaik dallamosak és összetettek: madártrillákra és operarészletekre, de leginkább autóriasztóra emlékeztetnek.
### 5. Mindenevők, de főként növényeken élnek
A vadon élő gibbonok mintegy 160 növényfajt fogyasztanak. Nemcsak lédús gyümölcsöket esznek, hanem fiatal hajtásokat, rügyeket, leveleket és virágszirmokat is.
Bár gyors és mozgékony állatok, takarékosan bánnak az energiával: ébren töltött idejük több mint felében az ágakon pihennek. Állati eredetű táplálék ritkán kerül az étrendjükbe. Fehérjéhez például madárfészkek kifosztásával vagy bogárlárvák elfogyasztásával jutnak.
### 6. Egy életre választanak párt
A gibbonok monogámok, tartós párkapcsolatban élnek. Számukra a páralkotás szó szerint kétszemélyes életet jelent, mások segítsége és támogatása nélkül – leszámítva az időről időre megszülető utódokat.
A vemhesség hét hónapig tart, és általában egyetlen kölyök jön világra. Kétéves koráig anyatejjel táplálkozik, majd egészen nyolcéves koráig, az ivarérettség eléréséig a családdal marad. Így a gibbonok az átlagosan 25 éves élettartamukhoz mérten különösen sokáig nevelik utódaikat.
### 7. Nincsenek bonyolult hatalmi hierarchiáik
Családcentrikus életmódjuk miatt a gibbonok nem alakítanak ki összetett társadalmi rangsort, és nem harcolnak a vezető szerepért. Ha létrejön közöttük valamiféle közösség, az csupán néhány egymás közelében élő családból áll, vezérek, alá-fölé rendeltség és dominanciaharc nélkül.
A dzsungelben minden reggel páros énekkel kezdődik: a hím és a nőstény dallamokkal tudatja, hogy az adott terület az otthonuk. Ez a figyelmeztetés rendszerint elég ahhoz, hogy a többi gibbon elkerülje a család lakóhelyét.