Számos emlős egész életét a tengerben tölti, és soha nem lép partra. Közéjük tartoznak a bálnák és a delfinek is – utóbbiak szintén a cetek rendjének tagjai. Szervezetüknek ugyanúgy szüksége van vízre, mint a szárazföldi emlősökének, tengervizet azonban nem ihatnak.
Ennek oka a tengervíz magas sótartalma. A fölösleges só kiválasztásához sok édesvízre volna szükség: a tengervíz fogyasztása felborítaná a szervezet víz- és sóháztartását, kiszáradáshoz vezetne, a vesét érő nagy terhelés pedig akár veseelégtelenséget is okozhatna.
Mit isznak akkor a tengeri emlősök? A rövid válasz: semmit. A szükséges édesvízhez a táplálékukból jutnak hozzá. A halak, tintahalak és a plankton víztartalma 70–80 százalék, így ezek biztosítják számukra a folyadékot.
Az evolúció során a tengeri emlősök szervezete a lehető legkisebbre csökkentette a folyadékveszteséget. Ebben a veséjük sajátos felépítése is szerepet játszik, ezért vízigényük viszonylag alacsony.
A szárazföldi emlősökkel ellentétben izzadással sem veszítenek folyadékot, mivel nincsenek verejtékmirigyeik. Ez ugyanakkor hátrányt is jelenthet: amikor változik a víz hőmérséklete – például az Egyenlítő átszelésekor –, a cetek izzadással nem tudják csökkenteni testhőmérsékletüket, ezért rosszabbul érezhetik magukat. Fő élőhelyeik így a sarkvidéki vizek, amelyek hőmérséklete kedvező számukra.
