A holdhal lassú, esetlen és látszólag védtelen állat, mégis több olyan tulajdonsága van, amely segíti a túlélésben. A hegyesfarkú holdhalat a farokúszóján látható kiugró nyúlványról lehet felismerni.

Szája viszonylag kicsi, éles fogai csőrszerű képletet alkotnak, kemény tárgyak szétroppantására azonban nem alkalmasak. A holdhalak medúzákat, bordásmedúzákat, szalpákat, kisebb rákokat és puhatestűeket esznek. Zsákmányukat nem tudják üldözőbe venni, ezért vízzel együtt szívják be a táplálékot. Átlagos haladási sebességük óránként mintegy három kilométer.

### Többféle védelem segíti a túlélést

A nőstény holdhal a halak között az ikrák számának rekordere: egyetlen példány akár 300 millió ikrát is kibocsáthat. Az apró ikrák a vízben lebegnek, így az áramlatok nagy távolságokra sodorhatják őket, ami elősegíti a faj elterjedését.

A fiatal példányokat nagy tüskék védik a ragadozóktól. Más gömbhalalakúakhoz hasonlóan a holdhal is mérget halmoz fel a szervezetében, amikor mérgező medúzákat fogyaszt. Alkonyatkor akár egy kilométeres mélységbe is lemerül, hogy elrejtőzzön ellenségei elől.

Bőrének felépítése szintén jellegzetes: a felszíni és keresztmetszeti képeken egyaránt megfigyelhető, csakúgy, mint a hát- és farok alatti úszó közötti fogazott képletek szerkezete.

### Van, ahol ínyencség, máshol tiltott fogás

A holdhal megítélése a világ különböző részein erősen eltér. Thaiföldön, Tajvanon, Koreában és Japánban a fuguhalhoz mérhető különlegességnek tartják, és testének minden részét elfogyasztják. Belőle készült fogásokat azonban csak erre szakosodott éttermekben szolgálnak fel.

Húsa kocsonyás állagú, inkább sűrű, fehéres pépre emlékeztet, és erős jódillata van. Szakszerűen elkészítve az íze a homáréhoz hasonló.

Az európai országokban tilos a holdhalak kifogása: egyrészt kevés él belőlük az európai vizekben, másrészt mérgezők. A trópusokon nem fogyasztják, ugyanakkor nem is védik őket. A halászok kártevőnek tekintik a holdhalat, mert lelopja a csalit a horogról. A kifogott példányok úszóit ezért olykor levágják, majd visszadobják őket az óceánba, ahol lassú, gyötrelmes halál vár rájuk.

A holdhal fennmaradását tehát rendkívüli szaporasága, a szervezetében felhalmozódó méreg, a fiatalok tüskéi és mélybe húzódó viselkedése egyaránt segíti. A legtöbb ragadozó számára nehezen fogyasztható zsákmány, így a forrás szerint nem fenyegeti a kihalás.