A kardfogú macskákat eddig jobbára csontvázak alapján ábrázolták. Ezekből azonban nem lehetett megbízhatóan megállapítani például a bunda színét és hosszát, így a művészek és filmes alkotók rekonstrukciói szükségképpen sok feltételezést tartalmaztak.

Gyakran egyszerűen hatalmas szemfogakkal rendelkező tigrisként jelenítették meg őket. A kardfogú macskák azonban csak távoli rokonságban álltak a tigrisekkel: alcsaládjuk mintegy húszmillió évvel ezelőtt vált külön, míg a tigrisek a párducformák neméhez tartoznak, és más evolúciós utat jártak be.

A szibériai örökfagy most kivételes lelettel szolgált. Mamutcsontok keresői egy Homotherium latidens fajhoz tartozó kardfogúmacska-kölyök múmiáját találták meg. A homotheriumok széles körben elterjedt nemének képviselői viszonylag nem is olyan régen még benépesítették a Földet. A csoport feltételezések szerint körülbelül 12 ezer éve halt ki, a megtalált faj pedig az utolsóként fennmaradtak közé tartozott. A múmia korát mintegy 36 ezer évre becsülik.

A lelet azért egyedülálló, mert ez az első és eddig egyetlen olyan kardfogúmacska-maradvány, amelyen a szőrzet és a lágy szövetek is megőrződtek. A jégkorszakból számos patás és ormányos állat múmiája ismert, macskaféle azonban most került elő először ilyen állapotban.

Ennek egyik oka az lehet, hogy a ragadozók száma mindig több tízszer, olykor több százszor kisebb zsákmányállataikénál. A nagy testű állatok ráadásul gyakran belesüppedtek a mocsarakba, ahol maradványaik konzerválódhattak, a macskafélék viszont feltehetően jóval ügyesebben elkerülték ezeket a csapdákat. Erre közvetve az is utalhat, hogy nem egy kifejlett példány, hanem egy kölyök került elő.

Az állat mindössze háromhetes lehetett. Testét a jelek szerint rövid, két-három centiméteres, egyszínű barna szőr borította. Rövid füle, valamint mancsainak és talppárnáinak felépítése a hideg éghajlathoz való alkalmazkodásra utal.

A barna bunda jól illeszkedhetett az akkori tundrasztyepp környezetéhez. A tájat a tél és a rövid nyár kivételével elszáradt, barnás fű borította, amelyben ez a szín hatékony rejtőzést biztosíthatott a ragadozónak.

A múmia ugyanakkor nem ad választ minden kérdésre, hiszen egy nagyon fiatal állat maradványáról van szó. Egy kifejlett példány megtalálása jóval többet árulhatna el a kardfogú macskák külsejéről.