Elszáradni látszik, valójában azonban rendkívüli túlélő: a csodálatos velvícsia akár több mint ezer évig is élhet a forró sivatagban. Hosszú élete során ugyanazt a két levelét őrzi meg.
A növény négy levéllel kezdi életét. Ezek közül kettő a csúcsát óvó, napvédő burokká alakul, a másik kettő pedig megmarad valódi levélnek. A fényképeken mégis úgy tűnhet, mintha jóval több lenne belőlük. Ennek oka, hogy a levelek idővel megrepedeznek, keskeny szalagokra hasadnak és összecsavarodnak.
A két levél folyamatos növekedését egy állandóan osztódó sejtekből álló merisztémás szegély teszi lehetővé. A szalagokra bomló leveleken a reggeli ködből származó víz a törzs felé halad. Így a növény két levele valóban ugyanannyi idős lehet, mint maga a velvícsia.
Virágzása sem hétköznapi: tobozszerű képződményeket, úgynevezett strobilusokat hoz.
A különleges levelek mellett más alkalmazkodási módok is segítik a sivatagi életben. Törzsét helyenként két centiméter vastag pararéteg fedi, amely hozzájárul a nedvesség megtartásához. A velvícsia emellett CAM-fotoszintézist folytat. Éjszaka veszi fel a szén-dioxidot, majd nappal juttatja el azt a belső szöveteihez. Így a levelek gázcserenyílásai napközben zárva maradhatnak, csökkentve a víz elpárolgását.
A levelek négyzetcentiméterenként 22 ezer gázcserenyílást hordoznak. Ezek révén a növény még az Atlanti-óceán partjától száz kilométerre is elegendő nedvességet képes felvenni a nyugati szelek által szállított párából.
A faj legidősebb ismert példánya már több mint 1500 éves. A Husab-óriásnak nevezett növény másfél méterrel emelkedik a talaj fölé, kerülete pedig eléri a négy métert.
