Évszázadokon át keresztény zarándokok számoltak be arról a gazdagon díszített oltárról, amelyet a keresztesek a XII. század közepén állítottak a Szentföld szívében. A XIX. században azonban nyoma veszett, és kétszáz éven át elveszettnek hitték. Végül egy jeruzsálemi templom hátsó folyosóján, egy többtonnás kőlap túloldalán bukkantak rá.

A jeruzsálemi Szent Sír-templom – más néven a Feltámadás temploma – azon a helyen áll, ahol a keresztény Szentírás szerint Krisztust keresztre feszítették, eltemették, majd feltámadt. A kivégzés idején a Golgota dombja és az üres sírt magában foglaló barlang még az ókori város falain kívül feküdt; ma Jeruzsálem óvárosának keresztény negyede található itt.

Az első keresztények szent helyként tisztelték a területet, és emléke azután sem merült feledésbe, hogy Titus 70-ben, az első zsidó háború során lerombolta Jeruzsálemet. A IV. században a Szentföldre látogatott Ilona, I. Nagy Konstantin császár anyja. A forrás szerint csaknem nyolcvanévesen kezdett olyan kutatásokba, amelyeket ma régészeti feltárásnak neveznénk.

A munkálatok középpontjában a Golgota állt. Keresztény források szerint Ilona megtalálta a barlangot, amelyben Krisztust eltemették, továbbá a keresztet, amelyen megfeszítették, annak négy szögét, valamint a passióhoz kapcsolódó további tárgyakat.

Ezután jelentős keresztény helyszíneken templomok építésébe kezdtek. A Szent Sír-templom olyan épületegyüttesként jött létre, amelyben külön megjelölték a keresztre feszítés, a temetés és a kereszt megtalálásának helyét. Az építkezés 335-ben fejeződött be, és az ünnepségre Konstantin császár is Jeruzsálembe utazott.

A várost 614-ben elfoglalta II. Huszrau perzsa király. Az ostromban a templom megrongálódott, később azonban helyreállították. A keresztény zarándokok a muszlim uralom alatt is viszonylag szabadon látogathatták a Szentföldet egészen 1009 elejéig, amikor al-Hákim kalifa engedélyezte a jeruzsálemi keresztények lemészárlását és templomaik lerombolását.

A több évszázados megállapodások megszegése az első keresztes hadjárat egyik fontos kiváltó oka lett. Az 1096-ban indult hadjárat 1099. július 15-én Jeruzsálem elfoglalásával ért véget. A keresztesek a város lakosságának nagy részét – köztük a korábbi mészárlást túlélő keresztényeket is – megölték, majd hozzáláttak a templomok újjáépítéséhez.

A keresztény uralkodók bőkezűen finanszírozták a Szent Sír-templom nagyszabású, román stílusú átépítését. Az épületet 1149. július 15-én szentelték fel, pontosan ötven évvel Jeruzsálem keresztes elfoglalása és a Jeruzsálemi Királyság megalapítása után. A templom közepén állt a főoltár.

A pompásan díszített oltárról XVI., XVII. és XVIII. századi zarándokok is írtak, később azonban eltűnt. Elképzelhető, hogy az 1808-as tűzvész idején veszett nyoma, amikor a templom egy része megrongálódott.

A Szent Sír-templomot folyamatosan vizsgálják különböző szakterületek kutatói, a régészektől a vallástudósokig, és évente zarándokok, valamint turisták ezrei keresik fel. Mégis csak most figyelt fel Amit Re’em, az Izraeli Régészeti Hatóság régésze és Ilya Berkovich, az Osztrák Tudományos Akadémia történésze egy több tonnás, különös kőlapra a templom egyik hátsó folyosóján. A turisták addig a „itt jártunk” típusú feliratok felületének használták.

Amikor megfordították a lapot, kiderült, hogy a másik oldalát márványmozaik borítja. A díszítés az egyedülálló cosmatesco technikával készült, amelyet az itáliai Cosmati család mesterei alakítottak ki, és amely nem terjedt el a családi műhely körén kívül. Különböző színű márvány apró darabjaiból rakták össze a mintákat, így a kész mű úgy hatott, mintha egyetlen márványtömbből faragták volna ki, mégis mesterséges ornamentika díszítette.

A Cosmati mesterei kezdettől fogva a pápai udvar megrendelésein dolgoztak. Rómán kívül csak néhány cosmatesco alkotás ismert, Olaszország határain túl pedig eddig mindössze egyetlen ilyen műről tudtak: a londoni Westminster-apátságban találhatóról, amelynek elkészítésére a pápa küldte el egyik mesterét.

A cosmatesco mozaikkal díszített oltár jeruzsálemi jelenléte ezért arra utal, hogy a Cosmati család egyik mestere személyesen, a pápa utasítására utazott a városba. Ez nemcsak rendkívül költséges, hanem különösen megtisztelő megbízás is volt. A lelet azt mutatja, hogy a katolikus egyház akkoriban továbbra is rendkívül sikeres vállalkozásnak tekintette a keresztes hadjáratot, és álláspontját minden lehetséges módon igyekezett kifejezni.