A régészek ritkán tudják pontosan rekonstruálni az ókori sírok belső kialakítását, mivel a textilek, a növényi töltőanyagok és más puha anyagok szinte teljesen lebomlanak. Észak-Lengyelországban azonban az időszámításunk szerinti első évszázadokból származó sírokban gyékénymaradványokat és gyapjúszövetet találtak. Ezek matracokhoz, párnákhoz vagy a koporsók puha belső borításához tartozhattak.

A Balti-tenger déli partvidékének közelében fekvő czarnówkói temető a wielbarki kultúrához köthető, és több mint kétezer sírt rejt. A lelőhelyet már az időszámításunk előtti 2. század közepén használni kezdték, a legkésőbbi temetkezések pedig az időszámításunk szerinti 3. század első feléből származnak. A vizsgált temetőt főként az időszámításunk szerinti első két évszázadra keltezik.

Az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmány szerzői négy, kivájt fatörzsből készült koporsós temetkezést elemeztek. Az ilyen sírokban rendszerint rosszul maradnak fenn a szerves anyagok, a jelen lévő fémek azonban segíthetik megőrzésüket: a fémsók fokozatosan behatolnak az anyagba, és elősegítik annak mineralizálódását.

Ennek köszönhetően a kutatók gyékény maradványait azonosították. A növény pihéjét különböző korokban könnyű és olcsón hozzáférhető töltőanyagként használták párnákhoz, matracokhoz és más puha tárgyakhoz. Az egyik ilyen csomót korábban egy „mohapárna” maradványaként írták le, az új elemzés szerint azonban a mintákban egyáltalán nem volt moha.

Textilmaradványok viszont fennmaradtak. A rostok vizsgálata megmutatta, hogy nem összenemezelődött gyapjúról, hanem jó minőségű alapanyagból, tudatosan megszőtt kelméről van szó. Az egyik szövet sűrűsége centiméterenként 16–18 fonalat ért el, ami az adott korban kiemelkedően magasnak számított.

Az egyik sír rétegében egy 32 milliméter átmérőjű, kör alakú lenyomatot is találtak. Mérete pontosan megegyezett az ugyanonnan előkerült ezüstserleg talpáéval, és a közelében gyapjúszövet maradványai feküdtek.

Egy másik sírban a gyékényréteg két fibula és a koponya maradványai alatt helyezkedett el. A harmadik temetkezésben több, legfeljebb 25 milliméter vastag, tömör csomót dokumentáltak; ezek párnákra emlékeztettek. A négy sír közül kettő gazdag mellékleteket tartalmazott, ezért feltehetően a helyi elit tagjaihoz tartozott. A másik két nyughelyet jóval szerényebben rendezték be.

A Balti-tengertől délre más római kori temetőkben is találtak már hasonló gyékénymaradványokat, ám a szerves anyagok többnyire annyira rossz állapotban maradtak fenn, hogy eredeti rendeltetésük nem állapítható meg egyértelműen. Az elszigetelt töredékek többféleképpen is értelmezhetők.

A czarnówkói leletek esetében a gyékény szolgálhatott párnák vagy matracok töltelékéül, puha alátétként a fakoporsó alján, esetleg a belső kárpitozás részeként. A fennmaradt nyomokból nem lehet eldönteni, hogy az egyes sírokban pontosan melyik megoldást alkalmazták.

Ha a térség lakói a hétköznapokban is gyékénypihével töltött, gyapjúborítású párnákon és matracokon aludtak, elképzelhető, hogy a hozzátartozók a megszokott fekhelyet a sírban is megpróbálták kialakítani. Így az elhunytat ahhoz hasonlóan helyezhették nyugalomra, ahogyan életében feküdt. Ez magyarázhatja, miért maradtak ilyen nyomok az elit tagjainak sírjaiban.