A füves rétek és legelők alatt rejtőző régészeti emlékeket rendszerint nehéz megtalálni: szántás vagy teljes körű ásatás nélkül láthatatlanok maradnak. A régészeknek azonban olykor a vakondok segítenek. Amikor járataik régészeti rétegeket kereszteznek, a felszínre tolt földből kialakuló vakondtúrásokba kerámia-, tégla- és más anyagdarabok kerülhetnek.

A vakondtúrások régészeti vizsgálata – más néven moleológia – sok esetben az egyetlen módszer arra, hogy a kutatók képet alkossanak a gyepszőnyeg alatt rejtőző maradványokról. A Genti Egyetem régészei ezzel az eljárással, ásatás nélkül gyűjtöttek nagy mennyiségű információt egy XIII–XIV. századi vidéki birtok egyik épületéről.

A kutatás a belgiumi Nyugat-Flandriában, Damme városának közelében, a történelmi Zwin régióban zajlott. A középkorban Damme Brugge fontos külső kikötője volt, amely a virágzó kereskedővárost Európa tengeri útvonalaival kötötte össze. A város jelentősége azonban fokozatosan csökkent, miután a partjainál fekvő öböl a XIII. században eliszaposodott.

Damme ma természetvédelmi területnek számító környékén a középkorban számos, árokkal övezett birtok állt. Az épületeket gyakran mesterségesen feltöltött platformokra emelték, körülöttük pedig vízzel teli árkot alakítottak ki. Ezek a birtokok egyszerre töltöttek be lakó- és gazdasági szerepet, az árok pedig a tulajdonos társadalmi rangját is jelezte.

A mezőgazdasági művelés évszázadai alatt sok ilyen birtok eltűnt. Mások a gyepszőnyeg alatt maradtak fenn olyan területeken, amelyeket a modern szántás elkerült.

A Journal of Archaeological Method and Theory folyóiratban megjelent tanulmány szerzői GPS-eszközökkel rögzítették 814 vakondtúrás helyét. A felszínre került földet hat milliméteres lyukbőségű szitán rostálták át, majd összegyűjtötték és laboratóriumban elemezték a leleteket.

A 814 túrás közül 421-ben találtak régészeti anyagot. Összesen 2810, valamivel több mint két kilogramm össztömegű töredéket gyűjtöttek: építési törmeléket, kerámiadarabokat, fémtárgyakat és természetes kőzetdarabokat.

A leletek nem egyenletesen oszlottak el a vizsgált területen. Különösen nagy sűrűségben jelentkeztek egy körülbelül tízszer nyolc méteres, téglalap alakú objektum fölött. Korábbi geofizikai vizsgálatok már kimutatták ezt a felszín alatti anomáliát, a talajminták pedig jelentős téglakoncentrációt igazoltak ugyanitt.

A kutatók ezeket az adatokat történelmi térképekkel és drónfelvételekkel vetették össze. Arra jutottak, hogy egy nagy középkori birtok téglából épült kapuegyüttesének romjai rejtőzhetnek a föld alatt. Az értelmezést az árkot övező terület szemközti oldalán talált további nyomok is alátámasztották.

Két párhuzamos anomália feltehetően egy hídfőerődítés maradványa, az objektumhoz vezető hosszúkás mélyedés pedig egykori bekötőutat jelezhet. A lelőhely korának meghatározását a kerámiatöredékek segítették: a cserepek többsége a XIII–XIV. századból származik.

Az építőanyagok magáról az épületről is árulkodtak. A leletek szerint masszív szerkezetű építmény állhatott itt, amelyben a téglafalazatot faelemekkel kombinálták.