Egy Szuj-dinasztia korából származó kínai sírban öt különböző ásványból álló együttest találtak. Ez az első ilyen lelet az 581 és 618 között fennálló birodalom temetkezéseiből. Az összetétel arra utal, hogy a szertartásban nem feltétlenül az ásványok pontos fajtája, hanem a színük és a nekik tulajdonított jelképes jelentés számított.

Az ókori Kínában az ásványok nem csupán díszítőelemek voltak: egyes fajtáikat a népi gyógyászatban, a taoista alkímiában és a temetkezési szertartásokon is használták. Különleges összeállításaik évszázadokon át összekapcsolódtak a halottak védelmével és utódaik jólétével, ám ezek összetétele idővel változott, és nem mindig felelt meg az ősi szövegek leírásainak.

A most vizsgált leletet a Senhszi tartománybeli Hancsiacun faluban, Hszienjang városának közelében tárták fel. A régészek 2020-ban hét sírt vizsgáltak meg a Vang Sao családi nekropoliszban, ahol a família négy nemzedékének tagjai nyugodtak.

Az M3 jelű sír a sírfelirat szerint Vang Situné, Vang Sao unokaöccséé volt. A sírkamrában egy agyagedényt találtak, benne kék, fekete, vörös, fehér és sárga szemcsékkel. A kutatók ezt a „Wushi”, vagyis „Öt ásvány” néven ismert hagyományos készletként azonosították. Az eredményeket az npj Heritage Science folyóiratban közölték.

Hasonló együttesek már a Sang-kortól kezdve előfordultak kínai sírokban. Különösen gyakoriak voltak a Keleti Han- és a Nyugati Csin-korszak temetkezéseiben, az időszámításunk szerinti 1–4. században. A későbbi korokból azonban ritkábban kerültek elő: az M3-as sír feltárásáig egyetlen, a Szuj-dinasztia idejére keltezett temetkezésben sem dokumentáltak Wushi-készletet.

Az ókori források nem egységesen írják le az öt ásványt. A hagyományos felsorolásban az azurit, a cinóber, az arzenopirit, a magnetit és a realgár szerepel. A Keleti Han-korban ezeket olyan edényekben helyezték a sírba, amelyeknek a hiedelem szerint az elhunytat kellett megóvniuk, egyúttal utódai jólétét is szolgálták.

A Vang Situn sírjából előkerült anyag azonban jelentősen eltért ettől a listától. A Senhszi Régészeti Kutatóintézet munkatársai röntgendiffrakcióval, Raman-spektroszkópiával és elektronmikroszkópiával elemezték a mintákat. Kiderült, hogy a készlet lazuritból, realgárból, auripigmentből, magnetitből és hegyikristályból állt.

A kék minta természetes lazurit volt, amely diopszid- és kvarcszennyeződéseket is tartalmazott. A vörös ásványt arzén- és kéntartalmú realgárként azonosították. Egy része a fény hatására már bomlásnak indult, és a pararealgárrá alakulás jeleit mutatta.

A sárga szemcsék szintén arzént és ként tartalmazó auripigmentből álltak. A fekete minta nagyrészt magnetit, vagyis vas-oxid volt, míg a fehér, áttetsző anyagról kiderült, hogy szinte tiszta hegyikristály, a kvarc színtelen változata.

A kutatók számára különösen a lazurit és a hegyikristály volt érdekes, mivel ezek nem szerepelnek a hagyományos Wushi-készletben. A régészeti adatok összessége alapján úgy vélik, hogy a temetkezési rítusban az ásványok színe és jelképes jelentése fontosabb lehetett, mint az előírt összetétel pontos követése.

A lazurit erősen szennyezett volt, ezért a kutatók valószínűtlennek tartják, hogy ékszerként vagy luxustárgyként használták volna: ilyen célokra általában tisztább követ választottak. Kínában mindeddig nem találtak lazuritlelőhelyet, az ásvány az ókorban nyugati vidékekről érkezett. A Szuj- és a Tang-dinasztia idején megélénkült a selyemúti kereskedelem, ezért a lazurit egyre gyakrabban jelent meg a fővárosban, Csanganban, elsősorban díszítőkőként.

A hegyikristályt a korai kínai források áttetsző, hibátlan kőként jellemezték. A régészek gyakran találnak belőle készült gyöngyöket és ékszereket magas társadalmi rangú emberek sírjaiban.

A kutatók Vang Situn halálának körülményeivel magyarázzák, miért éppen az ő sírjába kerülhetett az öt ásvány. A sírfelirat szerint a fiatalember 563-ban, 17 évesen halt meg betegségben, majd 589-ben más rokonaival együtt újratemették a családi nekropoliszban. Az ókori Kínában a korai halált kedvezőtlen eseménynek tekintették, a másodlagos temetést pedig lehetőség szerint kerülték.

A Keleti Han-kor Wushi-edényein talált feliratok egyértelműen az elhunyt lelkének védelméhez kapcsolták az ásványokat, és ugyanez figyelhető meg Tang-kori sírokban is. Mivel a Szuj- és a Tang-dinasztia temetkezési szokásai szorosan összefüggtek, a Vang Situn sírjába helyezett készlet feladata is valószínűleg a lélek védelme és nyugalmának biztosítása volt.

Erre utal az is, hogy a családi síregyüttes másik hat temetkezésében nem találtak hasonló ásványokat. A kutatók ezt Vang Situn különleges helyzetével és halálának körülményeivel hozzák összefüggésbe.

A készletből hiányzott a kínai alkímia egyik hagyományos alapanyaga, a cinóber. Emiatt a kutatók valószínűtlennek tartják, hogy gyógyászati vagy alkímiai célt szolgált volna; szerintük elsősorban temetkezési rítus része lehetett.