Évente egyszer vörös rákok tömegei lepik el az Ausztrália északnyugati partjától néhány ezer kilométerre fekvő trópusi Karácsony-szigetet. A Gecarcoidea natalis páncélja több mint 11 centiméter széles is lehet, és a faj csak ezen a szigeten, illetve egy közeli kis szigeten honos.
Szűk elterjedési területe ellenére nem számít ritkának: a mindössze 132 négyzetkilométeres Karácsony-szigeten legalább 50 millió példánya élt.
A szárazföldi rákok az év nagy részét a trópusi erdőben töltik, szaporodásuk azonban a sós vízhez kötődik. Az esős évszak kezdetén ezért megindulnak a tengerpart felé, és összefüggő tömegben, naponta több kilométert megtéve haladnak. A vonulás idején megváltozik az anyagcseréjük, felhalmozott energiatartalékaikat pedig a tenger elérésére fordítják.
Az emberek igyekeznek megóvni őket: az utakon külön átkelőket építenek számukra, és a járműforgalmat is leállítják, hogy az autók ne gázolják el a vonuló állatokat.
A hímek érnek elsőként a partra, ahol üregeket alakítanak ki, majd megvárják a nőstényeket. A párzás után visszatérnek az erdőbe, a nőstények viszont az üregekben maradnak, amíg az ikrák megérnek. Ezután a tengerbe engedik őket, ahol rögtön kikelnek a lárvák.
A fiatal rákok egy idő után milliós, akár milliárdos tömegben jelennek meg a parton. Később ők is az erdő felé veszik az irányt. Mind a kifejlett állatok, mind az utódok látványos vonulása turistákat vonz a szigetre.
A különleges természeti jelenséget azonban veszély fenyegeti. A szigetre véletlenül, a Maldív-szigetekről behurcolt óriás sárga hangyák a mozgó rákokat saját kolóniájuk fenyegetéseként érzékelik, ezért elpusztítják őket. Az elmúlt években a rákok száma negyedével csökkent. Ha nem sikerül megoldást találni a problémára, idővel a hangyák kerülhetnek fölénybe ebben a küzdelemben.
