Az Asztraháni területen, szinte közvetlenül a kazah határnál fekszik a Bogdo–Baszkuncsak Természetvédelmi Terület. Viszonylag kis területen több különleges természeti képződmény sorakozik, körülöttük pedig végeláthatatlan sztyeppe húzódik. A táj helyenként annyira szokatlan, hogy akár egy sci-fi vagy fantasy díszlete is lehetne – csakhogy védett területről van szó.

Az egyik legfeltűnőbb látnivaló a 152 méter magas Bolsoj Bogdo-hegy, amely nagyjából egy ötvenemeletes épület magasságával vetekszik. A sztyeppéből kiemelkedő hegy valójában egy óriási sódóm csúcsa: a felfelé türemkedő sótest maga előtt tolja a fölötte fekvő üledékes kőzeteket.

A késő paleozoikum és a kora mezozoikum iránt érdeklődő paleontológusok számára különösen izgalmas lehet a környék, de a „marsi” tájak fényképezői is bőven találnak itt témát. A hegy körüli felszín egyenetlen, felboltozódások és karsztos mélyedések tagolják.

A csúcson él a hangjáról ismert apró gekkó, az Alsophylax pipiens, amely Oroszországban sehol másutt nem fordul elő. Élőhelye valóban a hegytetőre, egy körülbelül futballpálya méretű területre korlátozódik. Az állatok ismeretlen okból nem húzódnak egy bizonyos szint alá, és nem terjednek szét a rezervátumban. Egyelőre nem tudni biztosan, hogy a táplálék mennyisége, a hőmérsékleti viszonyok vagy a magas növényzet szab-e határt az elterjedésüknek.

A hegy közelében terül el a világ egyik legsósabb tava, a Baszkuncsak. Vizének sótartalma olyan magas, hogy az ember a felszínen lebegve akár újságot is olvashat, ahogyan a Holt-tengeren. A térségben régóta termelnek ki sót. A tóban ma is láthatók régi állványok cölöpjei, amelyek a beszámoló szerzőjének értesülése szerint mintegy kétszáz évesek, de akár idősebbek is lehetnek. A só kedvez a megőrződésüknek.

A tó partján szanatórium működik. Ha a partvonalat óralapként képzeljük el, nagyjából a 12 és 6 óra közötti szakasz tartozik a természetvédelmi területhez, a másik felét pedig egy sókitermelő vállalat használja. A szerző tudomása szerint az Oroszországban elfogyasztott étkezési só jelentős része innen kerül az asztalokra.

A látszólag élettelen vidék valójában gazdag állatvilágnak ad otthont. A Krasznaja Loscsina nevű területen egy takír, vagyis kiszáradt, kemény felszínű agyagos síkság található; a szerző emlékei szerint itt forgatták az „Orda” című filmet is. A táj különös formái igazán felülnézetből, például drónfelvételeken rajzolódnak ki.

A takír másik ritkasága a Phrynocephalus helioscopus nevű agama. A szerző tudomása szerint Oroszországban ez a hüllő is csak itt él. Így a rezervátumban két olyan hüllőfajjal lehet találkozni, amely az ország más részein nem fordul elő. Mindkettő rendkívül szűk, egy-két hektáros területhez kötődik, bár az agama élőhelye valamivel nagyobb lehet.

A védett területen több kisebb tó is található, amelyek karsztos eredete a levegőből különösen jól látszik. Vizük enyhén sós, ám más vízforrás nincs a közelben, ezért körülöttük élénk az állatvilág. Farkasok, borzok, sztyeppei macskák és rókák járnak inni, partjaikon pedig sokféle madár telepszik meg.

A ragadozó madarak közül számos pusztai sas él itt, és néhány rétisas-pár is fészkel a területen. A Gorkoje-tó mellett pusztai ölyvek (Buteo rufinus) költöttek. A név ebben az esetben nem Makszim Gorkijra utal: egyszerűen azt jelenti, hogy a tó vize keserű. A jellegzetes sztyeppei fajok között megtalálható a kis ürge és a sárga ürge, több pacsirtafaj, valamint a reznek (Tetrax tetrax) is.

A rezervátum egyik legkülönösebb látványa egy folyó, amelynek színe egy gátnál gyökeresen megváltozik. A drónfelvételeken jól kivehető, hogy a víz a gát előtt zöld, utána viszont vörös. A jelenség okát a beszámoló szerzője nem ismeri: elképzelhetőnek tartja, hogy baktériumok, vörös mikroszkopikus algák vagy valamilyen sajátos ásványianyag-tartalom áll mögötte, de ezek csupán felvetések.

A Bogdo–Baszkuncsak vidéke tehát egyszerre különleges földtani terület, jelentős sókitermelő hely és ritka állatok élőhelye. A táj teljes gazdagságának bemutatásához azonban egyetlen látogatás sem volt elegendő: a beszámoló szerzője visszatérést tervez, hogy további helyszíneket és állatokat örökítsen meg.