A Science folyóiratban 2025 februárjában megjelent tanulmánysorozat alapjaiban formálhatja át a gerincesek intelligenciájának fejlődéséről alkotott képet. Spanyol, német és belga kutatók arra jutottak, hogy a madarak és az emlősök összetett idegi hálózatai egymástól függetlenül alakultak ki. Az absztrakt gondolkodásra képes agy tehát az élet története során nem csupán egyszer jelent meg.
A biológusok régóta vitatják, hogy a madarak és az emlősök egy több mint 300 millió éve élt közös őstől örökölték-e kognitív képességeiket, vagy külön-külön fejlesztették ki őket. Az új eredmények az utóbbi magyarázatot támasztják alá.
A madarak agya jóval kisebb, viselkedésük mégis olyan képességekről árulkodik, amelyeket korábban csak a főemlősöknél tartottak lehetségesnek. Képesek előre tervezni, eszközöket használni és logikai feladatokat megoldani. Agyuk felépítése azonban eltér az emlősökétől: nincs benne az emlősök nagyagykérgére, a neokortexre jellemző, jól elkülönülő réteges szerkezet.
Harvey Karten amerikai neuroanatómus az 1960-as években vetette fel, hogy a madáragy dorzális ventrikuláris tarajnak, röviden DVR-nek nevezett területe hasonló feladatokat láthat el. Elképzelését sok kutató hosszú ideig elfogadta. Luis Puelles anatómus azonban az 1990-es években kimutatta, hogy a DVR és a neokortex az embrionális agy eltérő részeiből fejlődik, így nem lehetnek ugyanannak az ősi struktúrának az örökségei.
Az egyedi sejtek RNS-szekvenálására épülő új kutatások most összeegyeztették a két megközelítést. A tudósok madár-, egér- és hüllőembriók idegsejtjeinek fejlődését követték nyomon. Azt találták, hogy bár a kifejlett agyi struktúrák hasonlóak, más fejlődési útvonalakon és különböző sejttípusokból jönnek létre. Ez az intelligenciához kapcsolódó agyi rendszerek független evolúcióját erősíti meg.
A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a madarak agyában ugyanaz a felnőttkori idegi struktúra az embrió eltérő területeiből is kialakulhat. Az evolúció tehát különböző „építőanyagokból” is létrehozhat hasonló megoldásokat.
A kutatók szerint az eredmények megkérdőjelezik azt a hagyományos elképzelést, hogy az ember az intelligencia evolúciójának csúcsa. „Nem mi vagyunk az intelligencia optimális megoldása” – fogalmazott Niklas Kempynck, a KU Leuven kutatója, a tanulmány egyik szerzője.
A madarak kognitív képességei nemcsak evolúciós szempontból figyelemre méltók, hanem túlélésükben is fontos szerepet játszhatnak. Azt azonban, hogy ezek a tulajdonságok miként függnek össze az éghajlatváltozással szembeni sérülékenységükkel, ez a kutatás nem részletezi.
