A 101 kiskutya című Disney-rajzfilm egyik jelenetében Pongo az ablakból figyeli az egymásra feltűnően hasonlító kutyákat és gazdáikat. Hasonló párokkal a közösségi médiában is gyakran találkozhatunk. De valóban létezik ez a jelenség, vagy csak a szokatlan esetek maradnak meg az emlékezetünkben?

Utóbbi magyarázat mellett szólhatna a hozzáférhetőségi heurisztika. Ez a kognitív torzítás azt jelenti, hogy könnyebben felidézzük a különleges, feltűnő példákat, miközben a hétköznapi eseteket elfelejtjük. Így a kutyák és gazdáik közötti látványos hasonlóság akár puszta észlelési csalódás is lehetne.

A jénai Friedrich Schiller Egyetem szakemberei azonban 15, a kutyák és gazdáik hasonlóságát vizsgáló kutatás szisztematikus áttekintése alapján arra jutottak, hogy a jelenség valóban létezik. Az emberek a véletlennél jóval gyakrabban hasonlítanak kedvencükre, ráadásul nemcsak külsőleg, hanem személyiségükben és viselkedésükben is.

## Már fényképek alapján is felismerhetők a párok

A kísérletek résztvevőinek véletlenszerű sorrendben mutatták meg kutyák és gazdáik fényképeit. A megfigyelők következetesen jól párosították össze az állatokat a tulajdonosaikkal. Négy külön vizsgálatban is ugyanez az eredmény született, még akkor is, amikor az arc, illetve a kutyapofa alsó részét kitakarták, és csak a szemek maradtak láthatók.

Az áttekintés szerzői két lehetséges magyarázatot vizsgáltak. Az első szerint az emberek eleve olyan kutyát választanak, amely hasonlít rájuk. Több kutatás eredménye is ezt támasztja alá: a hosszú hajú nők nagyobb eséllyel részesítették előnyben a hosszú fülű fajtákat, például a beagle-t vagy az angol springer spánielt. A rövid hajúak inkább a rövid fülű fajták, köztük a szibériai husky vagy a basenji felé hajlottak.

Ennek hátterében az ismerősségi hatás állhat. E pszichológiai jelenség szerint már önmagában azért rokonszenvesebbnek találhatunk valakit vagy valamit, mert ismerős számunkra. Minél gyakrabban látjuk, annál kellemesebbnek és vonzóbbnak érzékelhetjük. Mivel saját magunkkal rendszeresen találkozunk, könnyen lehet, hogy a hozzánk hasonló kutyák is jobban tetszenek.

## Nem minden hasonlóság erősödik az idővel

A második feltételezés szerint a kutya és gazdája az együtt töltött évek során válik egyre hasonlóbbá. A vizsgált kutatások azonban nem találtak kapcsolatot az együttélés időtartama és aközött, hogy a résztvevők mennyire pontosan tudták összepárosítani a gazdákat a kutyáikkal.

Egy kivétel mégis akadt: a testsúly. Ha a gazda testtömegindexe magas, akkor minél régebb óta tart kutyát, annál valószínűbb, hogy az állat is túlsúlyos. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a kutya a tulajdonosához hasonló életmódot folytat.

## A személyiségük is közeledhet egymáshoz

A hasonlóság nem ér véget a külső jegyeknél. A kutatások számottevő összefüggést mutattak ki a gazdák és kutyáik úgynevezett Big Five, vagyis ötfaktoros személyiségvonásai között. Az extrovertált résztvevők például gyakran saját kutyájukat is extrovertáltnak írták le, és ezek az állatok valóban társaságkedvelőbbnek bizonyultak. Az érzelmileg labilisabbnak tartott gazdák kutyái agresszívebben viselkedtek tulajdonosukkal, és jobban féltek az idegenektől.

A nyolc ilyen irányú vizsgálat közül csupán egy talált gyenge kapcsolatot az ember és kedvence személyisége között. Ebben azonban kizárólag olyanok szerepeltek, akik legfeljebb két hónapja tartották a kutyájukat. Az áttekintés szerzői ezért azt feltételezik, hogy a gazda és a kutya érzelmeinek kölcsönös tükröződése fokozatosan alakulhat ki, hasonlóan ahhoz, ahogyan az emberek közötti kapcsolatokban történik.

Az eredmények alapján tehát elképzelhető, hogy pszichológiai mechanizmusok hatására már eleve önmagukhoz külsőleg hasonló kutyát választunk, majd idővel a személyiségünk és viselkedésünk is közelebb kerül egymáshoz. Ha tehát valakiről úgy látjuk, hogy nemcsak kinézetre, hanem természetében is szakasztott mása a kutyájának, valószínűleg nem puszta véletlent figyeltünk meg.