Aki töltött már időt falun, jól ismeri a hajnali kakasszót. A madár azonban nem azért veri fel az udvart, hogy bosszantsa az alvókat: a kukorékolásnak több fontos szerepe is van.
A kakas a hangjával jelzi, hogy ő uralja az adott területet. Ezzel egyúttal határt szab a környékbeli riválisoknak is. Ha nem figyelmeztetné őket, a szomszédos kakasok gyakrabban merészkednének be az udvarába, ami több összecsapáshoz vezetne.
A hangos jelzés nem csupán erőfitogtatás. A kakas így figyelmeztetheti a kisebb ragadozókat, és a többi madarat is riadóztathatja. Ha a megszokottnál jóval korábban, például az éjszaka közepén kezd kukorékolni, érdemes ellenőrizni az ólat: lehet, hogy róka vagy más ragadozó jutott be. Ilyenkor gyorsan kell cselekedni, ha meg akarjuk védeni az állatokat.
De miért éppen ilyen korán szólal meg? A kakas nem közvetlenül a nap állásához igazodik, hanem a saját biológiai ritmusát követi. Számára hajnali öt óra már az ébredés ideje, függetlenül attól, hogy az emberek ezt mennyire érzik korainak.
A kukorékolás hangereje elérheti a 100 decibelt, a kakast mégsem viseli meg úgy a saját hangja, mint a környezetét. Hallójárata közelében lágy szövetek találhatók, amelyek kukorékolás közben füldugóhoz hasonlóan eltakarják a dobhártya felét. Így miközben az egész udvar hallja, maga a kakas részben védve van a saját kiáltásától.
