A tudomány több mint négyezer kígyófajt ismer. Ez a szárazföldi gerincesek teljes fajgazdagságának mintegy nyolcadát jelenti, ami önmagában is figyelemre méltó. Ráadásul a kígyók rendkívül változatos élőhelyeket hódítottak meg: képesek üregeket ásni, fára mászni és vízben úszni. A kutatók ugyanakkor máig nem tudják pontosan, mi áll rendkívüli sokféleségük hátterében.

## Evolúciós szingularitás állhat a háttérben

A kígyók fajgazdagságával kapcsolatban a kutatók gyakran használják a „szingularitás” fogalmát. Általános értelemben ez arra utal, hogy kicsi és kiszámíthatatlan változások jelentős, váratlan következményekhez vezethetnek.

A fizikában a szingularitás olyan pont, ahol a megszokott szabályok érvényüket vesztik, és akár a tér és az idő kiterjedése is megváltozhat. Az ősrobbanás elmélete szerint például az egész világegyetem egy ilyen szingularitásból jött létre.

A biológiában a kifejezés egy csoport robbanásszerű fajgazdagodását jelöli. Ezt rendszerint egymással szorosan összefüggő változások egész sora idézi elő. Mivel ezek csaknem egyszerre és hirtelen zajlanak le, nehéz őket elkülöníteni egymástól. Újabb kutatások szerint a kígyók rendkívüli fajgazdagsága is egy ilyen biológiai szingularitás eredménye lehet.

## A kígyók „gyorsvonaton” evolválódnak

Daniel Rabosky, a Michigani Egyetem professzora szerint a kígyókat már alapvető szinten is szokatlanul gyors evolúció jellemzi. Hasonlatával élve: ha az evolúció során minden élőlény valamilyen járművön utazna, a gyíkok mopeden, a kígyók pedig nagy sebességű vonaton haladnának.

Ez a tempó segíthetett abban, hogy a kígyók ennyire változatossá váljanak. Az azonban továbbra is rejtély, mi idézte elő ezt az evolúciós fordulatot. Elképzelhető, hogy több előnyös változás követte egymást gyors egymásutánban, és ezek együtt alapozták meg a kígyók világméretű elterjedését.

A kutatók több mint ezer kígyófaj és hétezer hüllő genetikai szekvenciáit elemezték, majd részletes evolúciós törzsfát állítottak össze. Ebből az derült ki, hogy a kígyók háromszor gyorsabban foglalnak el új ökológiai fülkéket, mint más pikkelyes hüllők. Az evolúciós ugrás jelentős része viszonylag rövid, 70–100 millió éves időszak alatt ment végbe.

A folyamat ráadásul ma sem állt le. Rabosky szerint nincs jele lassulásnak, a kutatók pedig folyamatosan új fajokat fedeznek fel. Nemrég például kiderült, hogy a bolygó legnagyobb kígyójaként emlegetett zöld anakonda valójában két, genetikailag eltérő faj. Külső jegyeik alapján ugyanakkor egy laikus aligha tudná megkülönböztetni őket.

## Miben mások a gyíkok?

Számos gyík megtévesztően hasonlíthat a kígyókra. Vannak köztük megnyúlt testű, lábatlan, hosszú állkapcsú vagy mérgező fajok, sőt némelyik még a kígyókéhoz hasonló szagot is áraszt.

A hasonlóságok ellenére egyetlen gyíkcsoport evolúciója sem érte el a kígyókra jellemző sebességet. Egyelőre azt sem sikerült azonosítani, mely sajátos kígyótulajdonság indíthatta el ezt a látványos változást.

További különbséget tárt fel több mint 70 ezer, gyomortartalomra vonatkozó megfigyelés elemzése. A gyíkok nagyobb arányban fogyasztanak rovarokat, míg a kígyók étrendjében inkább a gerincesek dominálnak. A kígyók válogatósabbak is: célzottabban keresnek bizonyos táplálékforrásokat, miközben a gyíkok mindenevőbbek, és kevésbé hosszan kutatnak egy-egy konkrét zsákmány után.

Az étrend eltérései azonban önmagukban nem magyarázzák meg a kígyók rendkívül gyors evolúcióját. A kutatók mégis bizakodók, mert az új vizsgálatok sok olyan adatot szolgáltattak, amelyek további elemzésével új elméleteket dolgozhatnak ki.

## Még sok faj várhat felfedezésre

Bár folyamatosan gyűlnek az új ismeretek, a kígyók továbbra is a biológia legnagyobb rejtélyei közé tartoznak. A Földön ráadásul még számos kevéssé kutatott terület található. Különösen a trópusokon bukkanhatnak eddig ismeretlen fajokra, amelyek akár választ is adhatnak a kígyók evolúciójával kapcsolatos kérdések egy részére.