Az orkák a világ óceánjaiban mindenütt előfordulnak. A hímek akár tíz méter hosszúra is megnőhetnek, tömegük pedig elérheti a nyolc tonnát; a nőstények valamivel kisebbek. Nemcsak hatalmas ragadozók, hanem rendkívül intelligensek is: képesek összehangolni a viselkedésüket, taktikusan és stratégiai módon együttműködni, és nagy családi közösségekben élnek.

Ha halrajra vadásznak, akár tizenöt állat is láncba rendeződhet, hogy átfésüljék a tengert. A megtalált rajt összeterelik és körbezárják, majd felváltva közéjük úsznak, és farokcsapásokkal elkábítják a halakat. Ezután nyugodtan elfogyasztják a zsákmányt.

A parton pihenő oroszlánfókák ellen más módszert alkalmaznak. Az orka lendületet vesz, kiveti magát a szárazföldre, és hatalmas testével ráveti magát a lassabban reagáló állatokra. Ezután visszavergődik a vízbe.

A jégtáblán sodródó pingvineket vagy fókákat alulról mért ütéssel próbálhatják a vízbe juttatni. Ha a jégtábla túl nagy, az orkák egymás mellé rendeződnek, majd egyszerre csapnak a farkukkal. Az így keltett hullám lesodorja a zsákmányt a jégről.

Az óceánban nincs valódi vetélytársuk, és időnként még bálnákra is vadásznak. A forrásszöveg szerint az ilyen támadásokban csak a hímek vesznek részt: csoportosan vetik rá magukat a bálnára, és megpróbálják megragadni a torkát.

Az orkák családi élete szigorú anyai rendet követ. A hímek életük végéig az anyjuk mellett maradnak. Párosodhatnak más családok nőstényeivel, de utána visszatérnek saját közösségükbe. A felnőtt nőstény utódok ezzel szemben elhagyják az anyai családot, és saját közösséget alapítanak, miközben valamennyien a legidősebb nőstény tekintélyét követik.

Az anyák a vadászat fortélyaira is megtanítják fiaikat, ráadásul minden családnak megvannak a maga módszerei és sajátos stílusa. Az oroszlánfókák elejtésének gyakorlásakor például a fiatal orkát a partra lökhetik. Az anya figyeli, vissza tud-e jutni a vízbe; ha nem, lehúzza, pihenni hagyja, majd újra próbálkoznak. A gyakorlat addig ismétlődik, amíg az utód el nem sajátítja a technikát.

Az embereket az orkák nem tekintik tápláléknak. Fogságban ugyanakkor agresszívvá válhatnak, és embert is ölhetnek, de a forrás ezt stresszel vagy betegséggel magyarázza, nem éhséggel. Hajókat is megtámadhatnak, ha egy rokonukat megölték vagy fogságba ejtették. Embert tehát ölhetnek, de nem fogyasztják el.

Lenyűgöző, ugyanakkor félelmetes ragadozók: intelligenciájukat, családi összetartásukat és összehangolt vadászati módszereiket egyaránt az óceán csúcsragadozóiként kamatoztatják.