Ultrahangtartományba eső kiáltásokat hallatnak a dauriai pikák, amikor lehetséges veszélyt észlelnek – állapították meg az Orosz Tudományos Akadémia Szevercov Ökológiai és Evolúciós Kutatóintézetének, a Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetemnek, valamint az Orosz Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatához tartozó Természeti Erőforrások, Ökológiai és Kriológiai Intézetnek a szakemberei. Eredményeiket a Journal of Ethology folyóiratban közölték.

A pikák a nyúlalakúak rendjébe tartoznak, amelynek képviselőinél korábban nem figyeltek meg ultrahangot. Az új vizsgálat szerint ezek az állatok a hallható énekek, trillák és vészkiáltások mellett ultrahangos jelzéseket is kibocsátanak, amikor ember jelenik meg az üregük közelében.

A hangok a rejtekhelyről érkeztek, és időnként rendkívül erősek voltak. Négy esetben a kutatók még a felvételek megkezdése előtt látták az állatokat a kolónia felszínén.

A szakemberek összevetették a pikák jelzéseinek szerkezetét a mongol futóegér, a Brandt-pocok és a keskenykoponyájú pocok ultrahangjaival. Ezek a rágcsálók időnként ugyanazokat az üregeket használják, ezért fontos volt kizárni, hogy a felvételek tőlük származnak. A hangok közötti különbségek azonban olyan nagyok voltak, hogy a pikák fajazonosságához nem fért kétség.

Az ultrahangos jelzések 80 százalékának frekvenciája 31,0 és 37,5 kilohertz közé esett. Mindegyik hang lapos frekvenciamenetű volt, átlagosan 40 ezredmásodpercig tartott, és sohasem alkotott sorozatot: az egyes jelzéseket akár többperces szünetek választották el. Szerkezetük egyszerű volt, megszakítások és nemlineáris jelenségek nélkül.

A kutatás azt is megerősítette, hogy a dauriai pikák szokásos vészkiáltásai gyakran az ultrahangtartományban kezdődnek. Az emlősöknél szokatlannak számít az ilyen széles frekvenciatartomány és az ultrahangból a hallható hangba történő gyors átmenet. Valószínűleg az éneklő egerek is hasonló mechanizmust használnak.

A felfedezés új ismeretekkel bővíti a nyúlalakúak kommunikációjáról alkotott képet, és arra utal, hogy az ultrahang használata elterjedtebb lehet az emlősök körében, mint eddig gondolták. A természetben nehéz megállapítani, melyik faj egyede adja ki az ilyen hangokat, ezért ezek a jelzések kevéssé kutatottak. További megfigyelésekkel más pikafajoknál is kimutathatják az ultrahangos kommunikációt.

Korábban azt is megfigyelték, hogy a patkányok ultrahangot bocsátanak ki, amikor csokoládét esznek.