Tetemekből hulló „hó” táplálja az óceán mélyét
Elpusztult állatok darabjai, ürülék, ikra és algamaradványok hullanak lassan az óceán mélyére. A mélytengeri hó sok fenéklakó szinte egyetlen táplálékforrása.
Kapcsolódó cikkek és érdekességek egy helyen.
Elpusztult állatok darabjai, ürülék, ikra és algamaradványok hullanak lassan az óceán mélyére. A mélytengeri hó sok fenéklakó szinte egyetlen táplálékforrása.
A különös, áttetsző leptocephalust 37 éven át önálló halfajnak gondolták, mire kiderült: valójában az európai folyami angolna lárvaállapota.
A kaliforniai tengerfenék kőzeteit vizsgáló kutatók 2040 méteres mélységben véletlenül egy hegyesorrú kék kimérát filmeztek le. A „szellemcápának” is nevezett hal valójában egy mintegy 400 millió éve különvált fejlődési ág képviselője.
A Csendes-óceán fenekén talált szabályos körök eredete tizenöt évig rejtély maradt. Végül kiderült: a fehérfoltos gömbhal hímjei építik őket párválasztás és ikrázás céljára.
A trópusi korallzátonyok táplálékláncában felhalmozódó ciguatoxin jól ismert halfajokat is veszélyessé tehet. A mérget sem a főzés, sem a fagyasztás nem pusztítja el, és a hal külseje, szaga vagy íze sem árulja el a veszélyt.
A papagájhalak korallokat és kagylóhéjakat őrölnek finom szemcsékké, majd homokként ürítik ki őket. Egyetlen példány évente több száz kilogrammot termelhet.
Az érdes cápa akár 1400 méteres mélységbe is lemerülhet. Angolnaszerű teste, mintegy háromszáz foga és rendkívül hosszú vemhessége teszi különlegessé.
A napfényes felszíntől az abisszális síkságokig egymástól gyökeresen eltérő élőhelyek követik egymást. Bemutatjuk az óceán hat mélységi szintjét, különös lakóit és a fenéken kialakuló „por sivatagát”.
A lomha holdhalat rendkívüli szaporasága, mérgező teste, a fiatalok tüskéi és mélybe húzódó életmódja is védi a ragadozóktól.
A Cymothoa exigua a hal szájában telepszik meg, elsorvasztja annak nyelvét, majd maga veszi át a szerv helyét és szerepét.